Mezei pocok

Képforrás

Az Mezei pocok (Microtus agrestis) rövidfarkú pocok néven is ismert. A mezei pocok az egyik leggyakoribb kis rágcsáló Nagy-Britannia és Európa vidékein. Az egész területén megtalálható angol szárazföldön azonban nem Írországban, a Man-szigeten vagy az Északi-szigeteken lakik.

A baglyok és néhány más ragadozó fontos táplálékforrásaként populációjuk 3-5 éves ciklusban tetőzik és csökken. Nagyon hasonlít a parlagi pocokra (Clethionomys glareolus), azonban az utóbbi vörösbarna szőrrel, hosszabb farokkal és kiemelkedőbb fülekkel rendelkezik, mint a mezei pocoknak.

Van egy orkneyi pocok (Microtus arvalis), amely csak a skóciai Orkney-szigeteken és a Guernsey-i Csatorna-szigeten található. Olyan, mint a mezei pocok, de mélyebb barna színű, kicsit hosszabb és nehezebb.



A mezei pocok költési időszak előtti populációja a becslések szerint meghaladja a 75 milliót.

Mezei pocok leírása

A mezei pocok fej- és testhossza 8-13 centiméter, farka testhosszának körülbelül egyharmada. A mezei pocok tömege 14-50 gramm között változhat. Egérszerű orruk van, de kissé tompább. A mezei pocok sárgától/barnáig terjedő szürkés színű bundával borított. Alsó részük fehér, szemük kicsi.

Mezei pocok élőhelyei

A mezei pocok füves területeken, réteken és mocsaras területeken él. Főleg a nyílt, füves, sűrű talajtakarójú élőhelyeket kedvelik. Különösen szeretik a benőtt, nyirkos füves mezőket. A mezei pocok lápokon és sövényekben is megtalálható. A megművelt szántóföldről általában hiányoznak.

Mezei pocok Diéta

A mezei pocok tápláléka elsősorban lédús fűszárak és zöld levelek, de megeszik a gyökereket, a hagymákat és a kérget is, különösen télen, amikor nehéz friss növényzetet találni.

Mezei pocok viselkedése

A mezei pocok éjjel-nappal aktív. Agresszívek lehetnek, és mindegyiknek megvan a maga kis területe, amelyet hevesen véd a többi pocok ellen. Zajosan verekednek, hangos nyikorgást és dühös csattogást hallatnak. Minden pocok kifutópályákat alakít ki a fű szárai között, amelyek középpontjában általában egy tuskó áll, ahol fészkel.

Bár a mezei pocok odúkat ás, általában a föld felett, a fűszárak tövében építenek fészket, néha kővel vagy rönkökkel védve. Kis földalatti üregeket készítenek, amelyekben a füvet télire tárolják.

A mezei pocok az egyik legnagyobb számban előforduló brit emlősök közé tartozik, és mivel erősen szaporodnak, a kedvező élőhelyen kialakuló populációk gyakran több ezerre növelik populációjukat, és „repcepestisnek” is nevezik. Amikor ez megtörténik, a helyért és a táplálékért folytatott versengés és a fokozott agresszió kevésbé sikeres tenyésztéshez vezet, ami a populáció csökkenését eredményezi.

A populációk fluktuációi általában 3-5 éves ciklusokban jelentkeznek, amint azt már említettük. Egyes ragadozópopulációk is növekszenek a pocok populáció növekedésével. A mezei pocok a macskabaglyok fő tápláléka, táplálékuk 90 százalékát alkotják. A pocok hiánya hatással van a fiatal gyöngybagolyok felnevelésére.

Egyéb ragadozók közé tartozik rókák , tökök , menyét , kestrels és kígyók .

mezei pocok szaporodása

A mezei pocok márciustól októberig szaporodik, de folytathatják a szaporodást decemberben is. A nőstények 18-20 napos vemhesség után 4-6 fiókát hoznak létre. A fiatal pocok száraz fűből álló fészekben születik, általában vastag füves tuskóba rejtve.

A hímek 40 napos korukban, a nőstények 28 napos korukban szaporodhatnak. Így évente 2-7 alom 4-6 fiókát képesek hozni. A fiatalok 10 napos korukra nőtt a bundája, és 16 napos koruk körül elválasztják őket. A mezei pocok élettartama körülbelül 2 év.

A mezei pocok védelmi állapota

A mezei pocok gyakori és elterjedt, ezért nem tekinthető veszélyeztetett fajnak.