Németjuhász Husky Mix
Kutya fajták / 2024
Keselyűk közepes és nagy méretű ragadozó madarak vagy ragadozó madarak.
Kétféle keselyű létezik: az óvilági keselyűk, amelyek az Accipitridae családhoz tartoznak, valamint az ölyvek, sárkányok és sasok, amelyek Afrikában, Ázsiában és Európában találhatók, és az újvilági keselyűk, amelyek a Cathartidae családhoz tartoznak, amelybe a kondorok is tartoznak, akik Amerikában találhatók.
Az Antarktisz és Óceánia kontinenseit kivéve körülbelül 30 különböző keselyűfaj található a világon.
Afrikában 8 keselyűfaj él, beleértve a csuklyás keselyűt, a csuklyás keselyűt, a fehér fejű keselyűt, az egyiptomi keselyűt, a pálmakeselyűt, a Cape Griffon, a Ruppel's griffon és a fehér hátú keselyűt.
Az afrikai fehérhátú keselyű (Gyps africanus) egy óvilági keselyű, amely közeli rokonságban áll az európai griffal (Gyps fulvus). Mauritániától, keletről Etiópiáig, délen pedig Kelet-Afrikán át Dél-Afrikáig terjed.
Az óvilági és az újvilági keselyűk nem kapcsolódnak egymáshoz. Összefoglaló néven keselyűknek nevezik őket, mert megjelenésükben hasonlóak, és úgy gondolják, hogy evolúciós státusszal vannak kapcsolatban, nem pedig DNS-sel.
A keselyűk egy csoportját „helyszínnek” nevezik, és amikor a csoportot a levegőben látják együtt körözni, „bográcsnak” nevezik.
A fehérhátú keselyű egy közepes méretű madár, amelynek hossza körülbelül 94 centiméter (37 hüvelyk), súlya 4-7 kilogramm (9-16 font). Szárnyfesztávolsága 4–5,5 láb (1,2–1,7 méter). Szárnyai nagyon szélesek, farktollai rövidek. Fején és nyakán pehelytollak találhatók, és fehér nyakszirtje van.
Ahogy a neve is sugallja, ennek a keselyűnek a háta fehér színű, ami ellentétben áll sötét tollazatával. Ahogy ezek a keselyűk öregszenek, tollazatuk sápadtabbá és tisztábbá válik, különösen a nőstényeké.
A keselyűknek izmos lábaik, éles karmai és éles számlái vannak. Az afrikai fehérhátú keselyűnek nincs nyaktolla, ami megakadályozza, hogy beszennyeződjön, amikor belemerül a tetembe.
A kullancsok, atkák és más paraziták nem maradnak túl sokáig a keselyű nyakán, mivel a nyakat a nap ultraibolya sugarai érik, hogy elpusztítsák a baktériumokat. A keselyű is előszeretettel dörzsöli a nyakát a sziklákon, hogy tisztítsa meg.
A keselyűknek napközben hihetetlen látásuk van, ami lehetővé teszi számukra, hogy észrevegyék zsákmányukat, miközben az égen szárnyalnak, a keselyűk pedig körülbelül 4 mérföldről, nyílt füves területen vagy szavanna síkságon képesek észrevenni egy nagy állat tetemét. Éjszaka nem olyan jó a látásuk. A keselyűknek nagyon fejlett szaglásuk is van, ami szintén segíti őket táplálékuk megtalálásában.
A keselyű kedvelt élőhelyei a sivatagok, a szavannák és a vízforrás közelében lévő legelők. Erdős vidéken is él vadállatokkal és haszonállatokkal, 3000 méteres tengerszint feletti magasságig.
A keselyűk húsevők és dögevők, és főként frissen elejtett állatok dögével táplálkoznak. Megfigyelhető a szavannák felett szárnyaló keselyűcsapatok, amelyek tetemek után kutatnak, és néha követik a patás állatokat, amint rendszeres vándorlásukra indulnak. A keselyűk az emberi élőhelyekről származó törmeléket is megeszik.
A legtöbb ragadozómadár élő prédával táplálkozik, azonban a keselyűk speciális „halottak falói”. Nem ritka látvány, hogy egy csoport különböző fajból álló keselyűt egyszerre döglött állattal táplálkozik.
Egy hatalmas tetemen, például egy döglött elefánton, több száz, néha ezer keselyű látható, amint a gyilkosságon civakodnak, morogva, libaszerű sziszegve és kacagva. Látható, hogy a keselyűk sziklája hosszú, csupasz nyakukat a tetem bőre alá mártja, vagy a bordaívbe mászik, miközben az elhullott maradványokkal táplálkozik.
A keselyűk, miután felfalják magukat, más fajokkal együtt fürödhetnek kedvenc helyükön, vagy kitárt szárnyakkal és a nap felé háttal pihenhetnek. Szörnyű szokásaik ellenére a keselyűk az egyik legfinomabb madarak, ha tisztaságról van szó.
A keselyűk a bomlás bármely szakaszában képesek enni és megemészteni a húst, sőt olyan betegségeket is elviselnek, amelyek bármely más állatot megölnének. A keselyű gyomorsav rendkívül maró hatású, lehetővé téve számukra a botulinum toxinnal, sertéskolerával és lépfene baktériumokkal fertőzött rothadó tetemek biztonságos megemésztését, amelyek halálosak lennének más dögevők számára. Ez azt is lehetővé teszi számukra, hogy büdös, maró hányásukat védekezésül használják fenyegetés esetén.
Ha egy döglött állatnak nagyon vastag bőre van, amelybe a keselyű nem tud bejutni, először megvárja, hogy egy nagyobb dögevő megegye. A keselyűkről ismert, hogy lehántják a húst, a bőrt és még a tollakat is, így csak az állat csontváza marad meg, de egyes keselyűk csontokat is megesznek az állat többi részével együtt.
A keselyűk ritkán támadnak meg egészséges állatokat, de megölhetnek egy sérült vagy beteg állatot.
A keselyűk általában magányos állatok bár a zsákmány körözésekor rajokban fognak repülni. A keselyűk 48 kilométer/órás (30 mérföld/óra) sebességgel képesek repülni.
A keselyűk magasan repülő madarak, a Ruppell's Vulture a világ legmagasabb repülője 37 000 láb rekordjával. A keselyűk nagyon sokáig tudnak repülni anélkül, hogy elfáradnának, mivel a hőemelkedésen siklanak, ami „szabad felemelkedést” biztosít számukra. Körkörös mozdulatokkal repülnek a magasság növelése érdekében.
A keselyűk egyedülálló módon vizeléssel hűtik magukat az afrikai hőségben. Ez nem csak lehűti őket, de fertőtleníti a lábukat is, ami elpusztítja a kórokozókat, amelyeket a tetemeken keresztül sétálva felszedtek.
A keselyűk fő ragadozói a sólymok, a kígyók és a vadmacskák. Hogy elkerülje a veszélyt, a keselyű felhozza azt, amit az imént evett, vagy valami lövedékhányást, amely néhány napig szörnyű szagú lesz, ha megérinti.
A fehérhátú keselyű a száraz évszak kezdetén tenyészik. Nyugat- és Kelet-Afrika szavannafáiban szaporodnak, és 2-13 madárból álló laza kolóniákban fészkelnek.
A keselyűknek évente csak egy párjuk van. A nőstény keselyűk egy-egy tojást tojnak a fákra vagy sziklákra épített levelekből és pálcikákból készült platformfészekben. Ugyanaz a fészek több évig használható.
A tojásokat körülbelül 50 napig inkubálják. A fiatal keselyűk sötét színűek, tollaikon világosbarna csíkok vannak.
A fiatal keselyűket mindkét szülő eteti, amíg 120-130 napos koruk körül kirepülnek. A keselyűk 5-7 éves koruk körül érnek.
A keselyűk élettartama fogságban akár 30 év is lehet, vadonban 15-20 év.
A fehérhátú keselyű az IUCN vörös listáján (2007) a „legkisebb aggodalomra okot adó” és a „közel fenyegetett” kategóriába tartozik. A dél-afrikai természetvédők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a keselyűk veszélyben vannak, és hamarosan kihalhatnak, mert a hagyományos gyógyítók vadásznak rájuk.
Hanyatlásuk további tényezői közé tartozik a mezőgazdaság miatti élőhelyek elvesztése, a vadon élő patás populációk csökkenése, ami csökkenti a táplálékra alkalmas dög mennyiségét, a farmok víztározóiba fulladás, az üldözés és a mérgezés.
Afrikában számos védett területen élnek fehérhátú keselyűk, köztük a Tanzániában található Serengeti Nemzeti Parkban, amely a világörökség része. A javasolt intézkedések között szerepel a faj jogi védelmének megteremtése minden elterjedési országban, keselyűmegfigyelő hálózat létrehozása, valamint a legjelentősebb fenyegetések meghatározása és megoldások keresése.
Óvilági keselyűk:
Újvilági keselyűk, beleértve a kondorokat:
Tekintse meg többet a mieink közül lenyűgöző állati cikkek