Mini Rex Rabbit – Teljes fajtaismertető és tények
Nyúl fajták / 2024
Nyulak (Orytolagus cuniculus) Spanyolországból és Délnyugat-Franciaországból származik. A nyulat az i.sz. 12. században a normannok hozták Angliába, és fogságban tartották, hús- és szőrmeforrásként.
Sokan a vadonba szöktek, és végül annyira általánossá váltak, hogy a gazdálkodásuk már nem volt gazdaságos.
Gyors szaporodásuknak, gyakorlatilag bármilyen növényi eredetű tápláléknak és a ragadozók üldözésének köszönhetően a nyúl lassan meghonosodott a vadonban Nagy-Britanniában, annak ellenére, hogy eredetileg a melegebb, szárazabb éghajlatot kedvelte.
A családban hét különböző nemzetség tartozik a nyulak közé, köztük az európai nyúl (Oryctolagus cuniculus), a gyapjúnyúl (Sylvilagus nemzetség; 13 faj) és az Amami nyúl (Pentalagus furnessi, veszélyeztetett faj Amami Oshima, Japán). Sok más nyúlfaj létezik, és ezek a pikákkal és mezei nyúlokkal együtt alkotják a Lagomorpha rendet. A házinyúl minden fajtája az európaiból származik.
Az 1950-es években a myxomatosis kórt vonultatták be számuk visszaszorítása érdekében, és a nyúl majdnem kihalt, azonban ismét a brit vidék gyakori állata, bár a gazdálkodók számára komoly kártevő lehet az evés és a terméskárosítás miatt.
A nyulak fő ragadozói a vaskos és a róka, bár fiatal nyulak is esnek a ragadozó madarakra és menyét .
A nyúl költési időszak előtti populációját 40 millióra becsülik.
A hímet baknak, a nőstényt őzikének hívják. A nyulak általában 40-45 centiméter hosszúak, fülük pedig 8,5 centiméter hosszú. Kompakt testük van, hosszú, erőteljes hátsó lábakkal.
A nyulak szőrzete általában hosszú és puha, szürke/barna színű, alsó részük fehér és rövid farkuk. Az övék hosszú fülek nyulak esetében valószínűleg a ragadozók kimutatására szolgáló adaptáció. A vadnyulak testarányaiban és testtartásában meglehetősen egységesek.
A legkisebb a törpenyúl (Brachylagus idahoensis), mindössze 20 centiméter hosszú és 0,4 kilogramm súlyú, míg a legnagyobb nyulak 50 centiméteresre és több mint 2 kilogrammra nőnek.
A nyulak talajlakók, amelyek a sivatagtól a trópusi erdőkig és vizes élőhelyekig terjedő környezetben élnek. Az európai nyúl nyílt tájakat, például mezőket, parkokat és kerteket foglal el. A nyulak bővelkedik a gyepterületeken, ahol a talaj lehetővé teszi számukra, hogy kiterjedt, jó vízelvezetésű odúkat hozzanak létre, de ott is vannak sövények vagy erdőfoltok, amelyek menedéket és fedezéket nyújtanak.
A nyulak növényevők, akik füvön, fűféléken és leveles gyomokon táplálkoznak, de a téli hónapokban minden növényi anyagot megesznek és a fa kérgét is megrágják. A nyulak újra lenyelik ürülékük 80%-át, hogy hatékonyabban használhassák fel táplálékukat az úgynevezett „refekció” során.
A nyulak nagymértékben és gyorsan legelnek a legeltetési időszak első fél órájában (általában késő délután), amit körülbelül félórás szelektív táplálkozás követ. Ezalatt a nyúl sok kemény bélsárszemcsét is ürít, amelyek hulladékszemcsék, amelyeket nem szívnak fel újra. Ha a környezet viszonylag nem fenyegető, a nyúl sok órán át a szabadban marad, és időnként legel. A nyulak emésztőrendszerük fiziológiája miatt nem képesek hányni.
Az európai nyúl a legkiterjedtebb odúrendszereket, úgynevezett warreneket építi fel. A Warren alagutak 1-2 méter hosszúak lehetnek. Az alagút végén lévő fészket fű, moha és hasprém borítja. Szabályos ösvényeket használnak, amelyeket székletpellettel illatosítanak.
Az európai nyúl a legszociálisabb nyúl, időnként akár 20 egyedből álló csoportokat alkot. A legtöbb nyúl viszonylag magányos, és néha territoriális, és csak azért jön össze, hogy kis csoportokban szaporodjon, vagy alkalmanként takarmányozásra.
A területi viták során a nyulak néha az elülső végtagjaik segítségével „boxolnak”. A nyulak egész évben aktívak, nincs ismert faj, amely hibernált volna. A nyulak általában éjszakai életmódot folytatnak, és viszonylag csendesek is. A hangos sikolyokon kívül, amikor egy ragadozó megijedt vagy elkapja, a legtöbb faj esetében az egyetlen ismert hangjelzés a hangos lábdobogás, amely riasztást vagy agressziót jelez.
Úgy tűnik, hogy a legtöbb nyúl kommunikációs rendszerében a hang helyett az illat játszik fontos szerepet. Egész testükben jól fejlett mirigyeik vannak, és rögzített tárgyakon dörzsölik őket, hogy közvetítsék a csoport identitását, nemét, korát, társadalmi és reproduktív státuszát és területi tulajdonjogát. A vizeletet a kémiai kommunikációban is használják. Amikor veszélyt észlelnek, a nyulak általában megfagynak és fedél alá bújnak. Ha egy ragadozó üldözi őket, gyors, szabálytalan mozgást végeznek, amelyet inkább arra terveztek, hogy elkerüljék és megzavarják, mintsem az üldözőt.
A nyulak általában fiatal korban képesek szaporodni, és sokan rendszeresen hoznak akár 7 fiatal almot, gyakran évente 4-5 alkalommal, mivel a nyulak vemhességi ideje mindössze 28-31 nap. Az újszülött nyulak születésükkor meztelenek, vakok és tehetetlenek. Az anyák figyelemreméltóan figyelmetlenek kicsinyeikkel szemben, és szinte távollévő szülők, akik általában csak naponta egyszer, néhány percig szoptatják gyermekeiket.
A figyelemhiány leküzdésére a nyulak teje rendkívül tápláló, és az emlősök közül a leggazdagabb. A fiatalok gyorsan nőnek, és a legtöbbet körülbelül egy hónapon belül elválasztják.
A hímek (bakok) nem segítenek a cicák felnevelésében. Az anyanyúl kiscicái születése után 4 nappal újra vemhes lehet.
A háziasított nyulaknak van egy átlagos élettartama akár 9 év mivel a vadon élő nyulak várható élettartama kevesebb, mint 4 év.
A nyulak populációja növekszik, mivel immunissá válnak a myxomatosis vírussal szemben. A nyulak már négy hónap után ivaréretté válnak, és gyorsan szaporodnak, így könnyen pótolhatják magukat.