Tapír

Az Tapír a Tairidae családjába tartozó nagytestű, sertésszerű, böngésző emlős. A tapírok páratlan lábujjú patás állatok, amelyek az esőerdőkben találhatók Déli és Közép-Amerika és Délkelet-Ázsia . A tapírnak 4 élő faja van, amelyek közül három az amerikai esőerdőkben, egy pedig az ázsiai esőerdőkben őshonos.

A tapírok az orrszarvúkkal és a lovakkal rokonok. A hím tapírokat „Bikának”, a nőstényeket „tehénnek”, a bébi tapírt pedig „borjúnak” nevezik. A tapírok egy csoportjának nevét gyertyának hívják.

Tapir fajai:

brazil tapír (Tapirus terrestris) – Dél-Amerika, beleértve Brazília , Colombia és Venezuela , dél felé észak felé Argentína
Baird tapírja (Tapirus bairdii) – Belize
Hegyi Tapir (Tapirus pinchaque) – Andok-hegység
maláj tapír , más néven ázsiai tapír (Tapirus indicus) – Délkelet-Ázsia, beleértve Kambodzsa , Indonézia , Laosz , Malaysia , Mianmar (Burma), Thaiföld és Vietnam

A tapír jellemzői

A tapírok fajtól függően 1,8–2,5 méter hosszúak – a maláj tapír a legnagyobb, a hegyi tapír pedig a legkisebb. Súlyuk 180-320 kilogramm (396-704 font) között változhat, vállmagasságban pedig körülbelül 1 métert (3 láb) tudnak felmutatni.

A tapírok bundái rövidek, és a vörösesbarnától a feketéig terjedő színűek, a maláj tapír az egyetlen alfaj, amelynek hátán fehér, nyereg alakú jelölés található, ami segítheti a félhomályos erdei aljnövényzetben való álcázást, a hegyi tapír pedig gyapjasabb szőrtakaró.

A tapírok vastag testűek, rövid lábakkal, kiálló farral és rövid, tömzsi farokkal. Patáik szétfeszítettek, elöl négy, hátul három ujjuk van, ami segíti őket a sáros, puha talajon való járásban. Érzékeny füleik lekerekítettek és fehér végűek, barna szemük kicsi, és gyakran kékes árnyalatúak, amit szaruhártya-felhősödésként azonosítanak, ami látásromlást okoz, azonban erős szaglásuk segít kompenzálni ezt a hiányt. A tapíroknak hosszúkás, hajlékony orrjuk van, amelyet arra használnak, hogy megragadják az ágakat és más lombokat, amelyek egyébként elérhetetlenek lehetnek. A nőstény tapíroknak egy pár emlőmirigyük van, amelyekkel szoptatják fiókáikat.

A tapír

Tapír viselkedés

A tapírok éjszakai és alkonyi állatok kivéve a Hegyi Tapirt, amely inkább nappali, nappal aktív. A tapírok a napjuk nagy részét a víz alatt töltik, orrukat használva, mint a légzőcső, hogy hűvös maradjanak forró erdei környezetben, és elkerüljék a ragadozókat.

A tapírok méretükhöz képest meglepően mozgékony úszók. A tapírok is képesek lesüllyedni a folyómederbe, és végigsétálni a fenéken, akárcsak az orrszarvúk. Elmerülve lehetővé teszik a kis halak számára, hogy parazitákat szedjenek ki testükből. A tapírok napközben a sárban is elmerülnek, ami segít megőrizni a hideget, és eltávolítja a rovarokat a bőrükről.

A tapírok fürge hegymászók, látszólag könnyedén kapaszkodnak fel meredek domboldalakon és folyópartokon. Az éjszaka folyamán a tapírok egy nyitottabb vidékre bukkannak fel, ahol a növényzet között böngésznek, és a számos jól kitaposott ösvény egyikét követik egy kedvenc itatóhoz.

A tapírok azok magányos állatok akik idejük nagy részét egyedül töltik, kivéve a nőstényeket és fiókáikat. Magányos életmódjuk miatt a tapírok agresszívvé válhatnak egymással a véletlen találkozásokon. Az ilyen véletlen találkozások elkerülése érdekében a tapírok vizelettel jelölik meg a területüket, és hangos hangoskodással, beleértve a magas hangú nyikorgást, sikoltást és füttyszót, figyelmeztetik egymást jelenlétükre.

A tapíroknak nagyon kevés természetes ragadozója van, mivel nagytestű állatok, és a nyakukon lévő vastag bőr megnehezíti a ragadozók számára, hogy megragadják az állatot. A legtöbb fenyegetés a nagymacskáktól származik, mint pl Jaguárok és a tigrisek, olyan kígyók is, mint a Anakonda és Krokodilok amikor vízben van. A tapírok méretük ellenére is meglehetősen gyorsan tudnak futni, és gyorsan biztonságot találnak az erdők sűrű aljnövényzetében vagy a vízben. Amikor egy ragadozóval találkozik, a tapír képes megvédeni magát erős állkapcsával és éles fogaival.

Tapir Habitat

A tapírok kedvelt élőhelyei az erdők és a sűrű füves területek, amelyek közeli vízforráshoz, például tóhoz vagy folyóhoz tartoznak. Az öreg erdőket a bennük található táplálékforrások miatt is kedvelik.

Tapír diéta

A tapírok növényevők, amelyek vízinövényekkel, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkoznak. Ezek az emlősök gallyakat és leveleket is esznek. Hosszú orrukkal élelmet keresnek a földön. Köztudott, hogy a tapírok akár 40 kilogramm (85 font) növényzetet is elfogyasztanak egy nap alatt.

Egy tapír

Tapír reprodukció

A tapírok egész évben párosodnak, de leginkább az esős évszakban. Fiatalok születnek közvetlenül a következő év esőzése előtt. A párzás történhet a vízben vagy azon kívül is. A költő párok többször párosodnak, amíg a nőstény ivarzásban van. Körülbelül 13 hónapos vemhességi időszak után a nőstény tapír egyetlen fiókát hoz világra.

Egy egészséges nőstény tapír 2 évente szülhet. A fiatal tapírok, mint például a brazil tapírok, gyakran vöröses/barna bundával rendelkeznek, amely csíkos és fehér foltos. Ez a minta álcázást biztosít számukra a foltos erdei árnyékban.

Hajuk kifejlődésük során feketévé válik, általában 4-7 hónapos korban. A fiatal tapírokat 6-8 hónapos koruk között választják el, ekkor már majdnem teljesen kifejlődnek. A tapírok 3-4 éves korukban érik el az ivarérettséget, a nőstények pedig korábban érik el az érettséget, mint a hímek. A tapírok élettartama a vadonban akár 35 év is lehet.

Tapír természetvédelem

A tapírok száma jelentősen csökkent a húsuk és a bőrükre való vadászat miatt. Az élőhelyek elvesztése szintén komoly veszélyt jelent a tapírra. A brazil tapír és a maláj tapír ma már „sebezhető” kategóriába tartozik.

A Baird's Tapir és a Mountain Tapir egyaránt a „veszélyeztetett fajok” besorolása, a hegyi tapír pedig a legveszélyeztetettebb faj. Számos természetvédelmi intézkedés van folyamatban.

A Tapir Specialist Group jelenleg arra törekszik, hogy a négy tapírfaj megmentésére, helyreállítására és kezelésére szolgáló programokkal segítse a Tapir túlélését.