Galápagos-lávagyík

Lávagyík

Galápagos láva gyíkok (Microlophus albemariensis) a legelterjedtebb hüllő a Galápagos-szigeteken. A lávagyíkok hozzáállása van, és a legtöbb galápagosi állathoz hasonlóan relatíve nem félnek az emberektől, és meglehetősen közelről megfigyelhetők. A lávagyíkok akár egy láb hosszúra is megnőhetnek, de általában körülbelül 5-6 hüvelyk hosszúak.

A Lava Lizards színei változnak, és némelyik nagyon szép színű lehet a foltos szürkétől a foltos rézig vagy feketéig, arany csíkokkal. A hím lávagyík egészen másképp néz ki, mint a nőstény, mivel nagyobb méretű és élénkebb színű. A hímek torka fekete és sárga, a nőstények torka többnyire vörös. A színek és a méretek is különböznek fajonként, sőt fajon belül is.

A Galápagos-szigeteken 7 különböző lávagyíkfaj él. A Galápagos-szigetek egyikén a lávagyík egyetlen faja él, bár ezek szürkéssárga színűek, a tengerparton feljebb, a fekete lávasziklák között, ez a faj sokkal sötétebb. Az ilyen típusú gyíkokat összefoglalóan „lávagyíknak” nevezik.

E gyíkok elterjedése, alakjuk, színük és viselkedésük változatossága a szigetcsoport lakóira oly jellemző adaptív sugárzás jelenségét mutatja. Egy-egy faj előfordul az összes középső és nyugati szigeten, amelyek talán az alacsonyabb tengerszint időszakaiban kapcsolódnak egymáshoz, míg egy-egy faj hat másik periférikus szigeten fordul elő.

Egy közös jellemző a gyíkok a szín megváltoztatása, ha veszélyben vannak, vagy ha hőmérsékletváltozás következik be.

A lávagyíkok fontos szerepet játszanak a túlnépesedett rovarpopulációk, például a Painted Locust elleni védekezésben. A gerinctelen állatok ragadozói, és gyakran megeszik egymást (kannilbalizmus). A lávagyíkok általában növényeket esznek, különösen száraz időszakokban.

A lávagyík hímek különösen territoriálisak, kijelölnek egy kiemelkedő helyet egy sziklatömb tetején, és fel-le billegtetik a fejüket, jelezve a tulajdonjogot. Ez az úgynevezett „push-up” viselkedés a szaporodás során válik hangsúlyossá, ami a meleg évszakban éri el a csúcspontját.

A hímek nagyobb területekkel rendelkeznek, amelyek több nőstényhez tartozó területet is magukban foglalhatnak. A hímek minden területükön áthaladó nősténnyel párosodnak. Körülbelül havonta három-hat apró (kb. borsó nagyságú) tojást raknak le. Ezeket a nőstények által végzett mély talajfeltárásokba fektetik le.

Körülbelül 12 hónap elteltével a peték kikelnek, és kikelnek a fiókák. A csecsemők körülbelül 2 hüvelyk hosszúak. Ebben a szakaszban a csecsemők sebezhetőek a ragadozókkal, például madarakkal, kígyókkal és még az óriási százlábúakkal szemben is.

A túlélő csecsemők nemüktől függően érnek. A nőstények 9 hónapon belül érnek, a hímek azonban körülbelül 3 évig nem érnek.

Mint minden hüllő, a lávagyíkok is a napra támaszkodnak belső hőjükért. A napjuk azzal kezdődik, hogy egy meleg sziklán sütkéreznek vagy fél órát. Ezután aktívan vadásznak, de a melegben egy árnyékos helyre vonulnak vissza.

Ahogy a hőmérséklet ismét csökken, a lávagyíkok ismét aktívvá válnak. Éjszaka lombhulladék vagy kavics alatt pihennek, hogy megvédjék magukat az éjszakai hűvöstől.